Állandók és változók paradoxona. Rugalmasság és fix pontok.
Mire van szükségünk? Sarkokra? Fogódzókra? Vagy inkább lüktetésre: újra, frissre, másra? Vagy méginkább: fordulópontokra?

Válaszokat keresünk:
hogyan lehet egy városi tér ugyanott és mégis teljesen máshogy,
hogyan lehet egy homlokzat minden nap vagy minden órában más, miközben ugyanaz marad,
hogyan lehet egy színpad és egy nézőtér mindig más, pedig ugyanott vagyunk,
hogyan lehet egy teremben bármit berendezni,
...

Most színház van. Színházépület: állandók és változók paradoxona. Mi vagyunk a törpe-király fia-lánya. Építs nekünk köd-falakat. Nagyszabású koncepció. Az épület és a méltatlan helyzetű városi park összekapcsolása. A színház előtere a park, ezért a meglévő rossz állapotú és struktúrájú épületek bontása mellett döntöttünk. A park befut az épület előcsarnokába, így elmosódik a határ a két világ között. Ezt erősíti az épület egy kubusból metszett formája, melyet egyetlen anyag - a réz ural. Ennek hálós, áttört, valamint tömör felhasználása külön-külön réteget alkot. A városi tengelybe az épület oldalhomlokzata került. Rajta hatalmas kivetítőn keresztül a sétálóutca is bekapcsolódhat a kulturális központ életébe.